Janics Kálmán
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között...megnyit →
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között...megnyit →
Részletek
Janics Kálmán (GJ)
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között uo. városi orvos. 1979-ben A hontalanság évei c. könyvének svájci megjelentetése miatt kitiltották a Rozsnyói járásból, ezért visszaköltözött szülőfalujába, és 1989-ig a vágsellyei Duslo, ill. Hydrostav vállalat orvosa volt. Az 1989-es rendszerváltáskor aktív közéleti szerepet vállalt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke. 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1936-tól publikált, cikkei azonban 1945–1968 között idehaza politikai okból nem jelenhettek meg (1945 szept.–nov.-ben, majd 1950. júl.–aug.-ban vizsgálati fogságba került). 1968–1970-ben számos tényfeltáró cikket publikált csehszlovákiai magyar lapokban a szlovákiai magyarság 1945 utáni megpróbáltatásairól és a nemzetiségi kérdésről. Legismertebb és legfontosabb műve A hontalanság évei, amely Illyés Gyula előszavával először Bernben jelent meg (1979), majd 1989-ben két újabb kiadása is napvilágot látott Budapesten (angolul 1982-ben, szlovákul 1994-ben jelent meg). A könyv a szlovákiai magyarok 1945–1948 közötti sorsát mutatja be a tények és a korabeli dokumentumok tükrében. Főbb kitüntetései, díjai: Bethlen Gábor-díj (1989); Esterházy János Emlékplakett (1992); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998). Vágkirályfán 2006-ban mellszobrot állítottak az emlékére. – Fm. A hontalanság évei (mon., 1979 Bern, 1989 Budapest); A Kassai Kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége” (tan., é. n.); Eltévedtünk Európában (publ., 1994).
Jolsva (Jelšava; Eltsch)
Város a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Nagyrőcétől DK-re. L: [1921] – 2822, ebből 1872 (66,3%) szlovák, 501 (17,7%) magyar, 223 (7,9%) zsidó, 125 (4,4%) német, 75 (2,7%) roma; [2011] – 3229, ebből 2195 (68,0%) szlovák, 477 (14,8%)...megnyit →
Város a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Nagyrőcétől DK-re. L: [1921] – 2822, ebből 1872 (66,3%) szlovák, 501 (17,7%) magyar, 223 (7,9%) zsidó, 125 (4,4%) német, 75 (2,7%) roma; [2011] – 3229, ebből 2195 (68,0%) szlovák, 477 (14,8%)...megnyit →
Részletek
Város a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Nagyrőcétől DK-re. L: [1921] – 2822, ebből 1872 (66,3%) szlovák, 501 (17,7%) magyar, 223 (7,9%) zsidó, 125 (4,4%) német, 75 (2,7%) roma; [2011] – 3229, ebből 2195 (68,0%) szlovák, 477 (14,8%) roma, 42 (1,3%) magyar, 2 (0,1%) német nemzetiségű A: [2011] – 2210 (68,4%) szlovák, 422 (13,1%) roma, 63 (2,0%) magyar, 1 (0,03%) német. V: [2011] – 896 r. k., 329 ev.,40 gör. kat., 19 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított bányaváros volt, hegyeiben aranyat, ezüstöt, réz- és vasércet bányásztak. 1330 körül városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott; 1922-ben elvesztett városi címét 1966-ban nyerte vissza. A főterén álló copf-klasszicista Koháry-kastély 1796–1801 között épült a pálosok egykori kolostora helyén, ev. temploma 1789–1834 között emelt copf-klasszicista, r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1838–49 között emelt klasszicista építmény. A városháza 1781-ben rokokó, a Vigadó 1845-ben klasszicista stílusban épült, a város fölötti hegyekben két középkori vár romjai láthatóak. ~ 19. sz. derekán megnyílt kénes vizű fürdője az 1920-as években, Cházár András által 1901-ben alapított siketnéma intézete 1944-ben szűnt meg. A 19. sz. végén feltárt magnezitbányáinak köszönhetően a 20. sz.-ban a szlovákiai magnezitipar egyik központja volt, gazdasági fejlődése azonban az 1990-es években megtorpant. A városban még ma is készítik kézműiparának a 18. sz. óta legjellegzetesebb termékét, a híres ~i kolompot.